Valahol olvastam (gondolom egy random kommentben), hogy valaki írta, hogy milyen kár, hogy már nem tud olyan jókat nevetni a vígjátékokon, mint régen, mert már annyi filmet látott élete során, hogy semmi nem tud neki igazán újat mutatni.
Megmondom a tuti módszert ennek orvoslására: először is nem szabad egyedül filmezni soha. Másodszor is: keresned kell legalább egy olyan embert, akikkel kb egyezik az ízlésetek, és aki szeret filmezni – de még ennél is jobb, ha van egy nagyobb fix társaság, többek, akikkel könnyebb az alkalmakat is összehozni (mert ha egy-ketten nem érnek rá, még akkor is el lehet menni a többiekkel). Ezután pedig nincs is más hátra, mint beülni egy akármilyen filmre, lehet az a legnagyobb ótvaros szar is, sőt annál jobb ez minél rosszabb, mert úgyis együtt fogtok rajta szórakozni, lehet együtt fikázni a filmet, ha meg jó, akkor együtt nevetni/izgulni rajta, utána meg megbeszélni a dolgokat.
Ennyi. Garantáltan emlékezetesebbek maradnak a filmek, még a leg „zs”kategóriásabb gagyi is, és örülsz neki, hogy megnézted. Uff én szóltam, és bár tudom, hogy nem jut el ahhoz, akinek ezt üzenem, de Ti, akik ezt olvassátok, ugyanúgy okulhattok belőle :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése