Ez az a sorozat, amiről minden nagyöregnek van valami kedves emléke, a főcímzene, vagy mittudoménmi. Hát nekem nincs :) Persze annyira nem is vagyok nagyöreg, de szerintem láthattam volna a sorozatot, viszont abszolút nem emlékszem rá kiskoromból. Láttam a Derrick-et, a Knight Rider-t, a Magnumot, sőt, pár éve megnéztem két évadot a Strarsky és Hutch-ból, de a T.J. Hooker az nincs meg.
Egyébként egykutya ez is: valahogy az a gondolat fogalmazódott meg bennem, miközban néztem az extra hosszú 70 perces részt (reklámokkal együtt 90 perc volt ugye), hogy nahát, mennyivel könnyebb az amcsiknak a sorozatkészítés, hiszen már a ’70-es, ’80-as években ilyeneket összeraktak, nem olyan kegyetlen szarokkal próbálkoztak, mint mi magyarok. Pedig a T.J. Hooker-ben semmi kiemelkedő nincs, sőt, semmi emlékezetes sem, annyira klisés, hogy az már néha fáj (a mitugrálsz olasz-amerikai kisgyerek, aki folyton rámozdul a jónő-szőkére, meg egyáltalán ez a vietnámi háborúban lesérülő exkatona, aki azért visszamegy zsarunak, mert kőkemény, és amúgy sem félti az életét, mert már úgyis mindegy, ja és mellesleg elvált, mert normális emberi kapcsolatokra már nem is képes, mindent alávetett a bűn elleni küzdelemnek… na hagyjuk már ezt), mégis valahogy átérzem azt a zsíros nyolcvanas évekbeli hangulatot, és ugyan nem köt le se a nyomozás, se a dráma, és nagyjából tudom, hogy mi fog történni öt percre előre, valahogy mégis úgy állok fel, hogy akár még egy részt is meg lehetne ebből nézni…
De nem fogok. Nem, mert azért erre nincs időm, van más, amit lehetne nézni igazán. Ezek a nyomozós hülyeségek már akkor is ugyanolyan szarok voltak, vagy még szarabbak, mint ma. Az, hogy mindez azzal van megspékelve, hogy az akadémiáról frissen kiképzett zöldfülűek, meg a nagyöreg T.J. hogy jönnek ki, igazán hidegen hagy, ennél azért el tudok képzelni izgalmasabb időtöltést is…
Fájdalmasan bénák a párbeszédek a sorozatban, szerették volna nagyon komolyra, megmondósra venni az egészet, olykor meg parádésan mulatságosra, de valahogy egyik sem sikerült igazán – vagy legalábbis mai füllel hallgatva nem. Lehet, hogy régen ezek súlyos mondatok voltak tényleg, vagy éppen viccesek. Nem tudom, mindenesetre ez nem tart a sorozatnál egyáltalán. Na meg az sem, hogy a gonoszok mennyire mesterkéltek voltak már? Semmi logikusság, semmi felépítettség. Az olyan dilettantizmusokról meg, hogy a zsaru a tett helyszínére érkezve arrébb teszi a – feltehetőleg – gyilkos fegyvert… Szóval tudom, hogy akkor még nem volt CSI, meg ilyenek, de azért valami alapvető zsarusorozatos jelleget adhattak volna a dolognak, valami rendőrségi szakértő megnézhette volna, vagy ilyesmi. Persze ezek tényleg biztos már csak mai szemmel tűnnek durva hibának.
Egy részre jó volt, mert nosztalgiáztam kicsit, de nekem ebből most ennyi elég is volt. Köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése