Ha már az előzőekben kiveséztem a sajnos nem kicsit borzalmasra sikerült BSG sorozatot (számomra még mindig talány, hogy hogyan lett ebből végülis kult? – vagy egyébként van olyan ember a Földön, aki az új széria előtt tudta, hogy mi az, hogy BSG?), most essen szó a még rövidebb életet megélt mostohatestvéréről, a Galactica 1980-ról.
Egyébként kicsit már én érzem szarul magam, hogy egy olyan sorozatot fikázzak, amiről szerintem ember nincs, aki jót tudna mondani – tehát akkor minek is koptatom a billentyűzetet ugye. Viszont aki esetleg nem ismerné, de szeretne betekintést nyerni, hogy miért NE nézze meg, annak talán érdekes ezt elolvasni.
A cím már önmagáért beszél: ki volt az a mérhetetlenül kreatív ember, aki ezt a címet kitalálta?? Gondolom le volt trademark-olva a Battlestar Galactica mint név, vagy nem tudom, hogy mi lehet erre a reális magyarázat, de szerintem ez több, mint szánalom, és nem ez a leggyengébb pontja a sorozatnak. Volt szerencsém szinkronnal végignézni a sorozatot, hát minden egyes résznél elfogott a röhögőgörcs, amikor bemondták: „Galaktika ezerkilencszáznyolcvan”…
Nade lássuk miről is van szó. Az eredeti BSG-t ismerjük ugye, aki nem, az olvassa el az eggyel lentebbi posztot. A Galactica 1980 egy picit ugrik a történetben, méghozzá odáig, hogy a menekülők megtalálják a Földet. Ebből ugye az következne, hogy leszállnak, és mindenki boldog, ÁMDE: bemutatnak egy hipp-hopp összeszerkeszetett videót arról, mi történne, ha valóban leszállnának: bizony a cylon-ok ugyanúgy odatalálnának, és az egész lakosságot egy az egyben leirtanák… Ezt pedig nyilván nem akarja senki, így új mission a láthatáron: megakadályozni, hogy a cylonok megtalálják a Földet, ugyanakkor mégiscsak egypár embernek meg kéne néznie, hogy mi a helyzet odalent – ahol mellesleg, ki nem találnátok, de 1980-at írnak.
Nagyjából ez a felütés, és még mindig nem ez a legbénább az egészben. Bár már ez sem sok jót sejtet: nagyjából egy idétlen családi-gyermekműsorrá degradálták az űreposzt, amiben a kolóniaiak csetlenek-botlanak a földi körülmények között, hirtelen olyan egyértelmű dolgokról nem tudják, hogy micsoda, mint az egyetem, vagy a telefon, holott ilyenek náluk is voltak… És fura, hogy korábban akármilyen bolygóra is kerültek (a BSG 1978-ban), mindig rendesen odatették magukat, egyből ők voltak a janik, a Földön viszont csak idióta barmok, akik azt se tudják, hogy eszik-e vagy isszák a dolgokat… Szóval itt most csak elvétve kapunk űrhajós-lézeres lövöldözős jeleneteket, inkább a gagyi forgóajtón-bemenni-nem-tudó egymást-leketchupozó poénok mennek. Tényleg erről már ciki fikázást írni, mert mindenki belátja, hogy ez így szar volt – még a készítők is, mert csak tíz részt csináltak :)
A szereplőkról: gyakorlatilag elfelejthetjük az előző sorozatot, egy karakter maradt meg, a jó öreg Adama parancsnok, említés szinten Tigh is megjelenik, talán egy-két jelenete is volt, de erre már nem emlékszem, mert annyira jelentéktelen volt, és az utolsó részre visszatér Starbuck – erről majd még írok.
Kapunk viszont – természetesen – új szereplőket. Az Apollo és Starbuck párost itt Troy és Dillon helyettesítik, igazán idegesítőek és szánalmasak – és felteszi magában az ember a kérdést, hogy ha ezek voltak a legjobb emberek a legénységben, akkor milyen lehetett a többi?? A harmadik új szereplő a szőke emós doktor Zee, akit az ember első látásra is legszívesebben felpofozna, de később sem válik szimpatikussá. Ő vezeti be azokat az újításokat, amik aztán megpecsételik az egész sorozat sorsát, és végképp lenyomják a mocsokba az egész BSG univerzumot. Kapunk még továbbá egy TV riporternőt, amolyan April O’Neil, szinte kötelező darab, de egyébként ez is mennyire klisés már, meg milyen sokat elárul, hogy ilyen rajzfilmkarakterekhez lehet hasonlítani a szereplőket. Ő kb be van avatva a dolgokba, természetesen a Troy-Dillon páros bele botlik először földi útjuk során. Van továbbá egy csapat cserkészgyerek, szintén a Galacticáról, mert miért ne, meg lázadó katona is – gondolom ő Baltar-t helyettesíti, akire egyébként még utalást sem tesznek. A cylon-ok igazi mellékszereplők a történetben, és szintén csak röhejes szituációkban bukkannak fel (elég csak a Halloween-es részre gondolni), nem lehet egyszerűen komolyan venni őket.
A technikai újításokról: a tudományos magyarázatot mellőzve; ezek nem maradhattak ki a sorozatból: eltűnést segítő karóra (számtalan „vicces” szituációt szült), illetve eszköz, amivel akár az űrhajójukat is eltüntethették; két motor, amik a földiekhez hasonlítanak – természetesen akkori futurisztikusnak szánt de egyébként übergagyi dizájnnal – amik egyébként (mellesleg) repülni is tudnak (ezzel mindig kikészítve az aktuális ülözőrajt, legyenek azok rendősök, vagy egy motorosbanda); valamint azt is bevetették, hogy az űrhajók gond nélkül tudnak az időben is utazni. Na ez mondjuk elég sok kérdést felvet, hogy akkor ezt mégis mi a faszért nem alkalmazták korábban, és ezután is miért csak egyszer – amikor hova máshova, a második világháború egyik döntő pillanatába csöppennek vissza -, de szerintem ettől tekintsünk el, mert felesleges rágódni rajta. Ezen kívül még azt is bevetették, hogy a földi gravitáció más, mint amihez szoktak (miért ne), és ezért ők sokkal gyorsabban tudnak futni, és messzebbre dobnak és sokkal erősebbek, mint a földi halandók. Na persze. Ez pl. különösen vicces annál a jelenetnél, amikor a liftaknában ugrálnak emeletről emeletre felfelé, vagy amikor a gyerekek baseball-oznak, de ez már talán spoilernek számít… Na nem mintha bármilyen poént is le tudnék lőni.
Az utolsó rész amellett, hogy a legjobb az egész sorozatban, a cylonok sírját ássa meg, sztorijáról csak annyit, hogy egy kietlen bolygón ketten élik túl az ütközetet, Starbuck és egy cylon (akit ő szerel meg, hogy ne legyen egyedül, és viccesen Száj (Cy)-nak hívja – viccesen). Itt arról van szó, hogy már nem is tudják, hogy miért harcolnak egymás ellen, és miért nem békülnek ki, merthát mégis… Szóval igazi drama, tényleg övön aluli ütésekkel a cylonok intelligenciájáról és képességeiről… Szerencse, hogy ezt a vonalat nem vitték tovább, egyúttal az is kiderül, hogy mi köze Starbuck-nak az új generációról, és hogy mitől olyan kurvaokos az a doctor Zee tizenöt éves korára – mert kb annyinak néz ki.
Ha akartok egy tényleg kritikán aluli szart megnézni, akkor tudom ajánalni a Galactica 1980-at. Aki valami bájt vél felfedezni a régi ’70-es ’80-as évekbeli sorozatokban, és meg van őrülve ezekért, az nézze meg, nem fog csalódni, ez is teljesen ebben a szellemben készült. Aki szereti a sci-fi-t az viszont messzire kerülje el, aki pedig óriási BSG-fan, az meg méginkább, mert ettől nem lesz teljesebb az univerzum higgyétek el, nem lesz nagyobb háttértudásotok, és nem fogjátok jobban megérteni, hogy mi volt az a PLAN, amit a cylonok a fejükben kiforraltak :) Ajánlom még a 6 és 10 év közötti korosztálynak, valamint ezek szüleinek, de csakis gyerekkel együtt szabad nézni, és NEM RÖHÖGNI közben!! (csak akkor amikor a gyerek is). Na befejezem tényleg. Ennyi volt.
