Vexed 1x01: a Pilot után

Angolok. Igazi idióták :)
Alapvetően szeretem az angol humort, sőt, szerintem ők az a nemzet, akik igazán magas szinten űzik a humorizálást, ha jól csinálják (és ez most nem szarkazmus még véletlenül sem), és valahogy a Vexed is az angol humorra épít, mégis inog a tákolmány.
Mondhatnám úgy is, ha nagyon költői szeretnék lenni, hogy jók az alapok, de a habarcs nem volt megfelelő. Hm, ez már allegorikus. Na mindegy, hagyjuk ezt a vonalat.
Szóval jó is lehetne a Vexed (hiszen ezért kezdtem bele), de mégsem az, vagy csak éppen én nem voltam humoromnál, de most már több rész esélyt nem kap, úgy sem, hogy mindössze három, azaz három kemény részből áll az első évad.
A történetben egy nyomozópárosról van szó, egy magabiztos (és kissé öntelt) férfi, meg egy okoskodó (és néha valóban okosabb) nő. Működik a két szereplő viszonya, eltalálták a karaktereket is eléggé, valami mégis mintha hiányozna belőle - nekem.
A sorozat maga egyébként némiképp a Csupasz pisztolyban megismert néhol abszurd, néha kínos szóviccekben megnyilvánuló, de mindenképpen meghökkentő szituációkat felvonultató humorát alkalmazza. Szóval nem az a nagyon tipikus angol, de megvan benne az angol vonulat is (de kurva költői vagyok ma, tényleg!)
Adott egy gyilkossági sorozat, ezt göngyölítik fel, de nyilván nem az "ügy" a lényeg, mondhatnám, azt le is szarjuk, mert úgyis csak nevetni akarunk egy jót (egyébként nem a szőke takarító volt, és némiképp még csavart is kap a történet, de mondom, ez teljesen mellékes ebben az esetben).
Ha valaki látta az A Touch of Cloth-t (én speciel azt előbb láttam, és annak végignéztem mindkét (igen, kettő) részét), akkor abszolút tudja, miről beszélek, mert a Vexed is egy az egyben ugyanez a kategória, csak kicsit kevesebb dugás/altesti poénnal (már ahogy emlékszem). Illetve úgy összességében kevesebb poénnal. De azért vicces. Kb ötször viccesebb, mint egy átlagos amerikai szitkom, és nem azért, mert 50 perces, amúgy is.
De nekem már a Cloth-ban is olyan kínos volt némelyik poén, nem voltak felfuttatva, elővezetve a helyzetek, és ezért a csattanók sem tudtak igazán "csattanni", és a Vexed esetében is valami ilyesmi volt a helyzet, vagy tényleg csak annyi, hogy a szokottnál savanyúbb/fáradtabb kedvemben voltam.
A lényeg, amit ki akarok hozni, az az, hogy nem akarom teljes mértékben 100%-osan lehúzni ezt az igazán szűk epizódszámú (tehát hamar ledarálható) sorozatot, csak azt akarom mondani, hogy nem teljesen az, amire az ember első blikkre számítana, és ha nem fogod a hasad a nevetéstől miközben nézed, hanem leginkább csak magad elé bámulsz, akkor hidd el, nem benned van a hiba. Vagy ha igen, akkor bennem is, szóval legalább nem vagy egyedül. Remélem ez most megvigasztalt.

Bullet in the Face 1x01: a Pilot után

Ha van B-kategória a sorozatok között (márpedig van), akkor a Bullet in the Face ennek tipikus példánya lehet szerintem. Talán ez a poszt rövidebb lesz a szokásosnál (mint maga a sorozat is), de ez csak azért van, mert... Na most rendhagyó leszek: ha ezt elolvastátok, nyomás megnézni az első részt, és csak azután menjetek aludni. Mert ezt valamilyen szinten látni kell.
Felskiccelve a plotot azt mondhatom, hogy van egy gengszerpáros (most nem emlékszem pontosan, hogy betörők, emberrablók, bérgyilkosok, vagy mik voltak, de nem is ez a lényeg: egy csávó, meg egy csaj), akiknek az egyik bevetése balul sül el (konkrétan a csaj elárulja a csávót), minek következtében fejbelövi a srácot egy rendőr, aki viszont nem hal bele (!), de a rendőr belehal, ezért (miért is?) a rendőr arcát "operálják" rá a gengszterre, aki aztán véres bosszút esküszik az egész bagázs ellen... Mindezt egyébként egy neo-noir-os, disztópikus jövőbeli városban képzeljétek el - hogy reálisabb legyen.
Na valami ilyesmi ment le a pilot kemény 25 percében, jó sok akcióval, meg fordulattal, borzalmasan túljátszott és beállított jelenetekkel, amolyan igazi B-kategóriásan, de valahogy mégis szórakoztatóan. Már ha valakit szórakoztat a szar, engem olykor igen - annyira persze nem, hogy továbbnézzem ezt a meglehetősen harmatos próbálkozást, pedig mindössze hat rész az egész, de egy részre jó volt.
Komolyan nem értem, hogy 1. ilyeneket miért csinálnak, 2. erre ki ad pénzt, és 3 azt a pénzt miért nem inkább nekem adták, sokkal boldogabb lennék...?
Egyébként az egésznek van egy olyan hangulata, mint a Shoot 'em Up című, szintén B-kategóriás (A-kat akart ez lenni, mert benne volt például a már igen csak leszállóágban lévő Monica Bellucci is, de ez sem mentette meg sajnos) akciófilmnek, amit mondjuk most kedvem is lett újranézni, mondom, szórakoztatnak az ilyenek, ennek ellenére a Bullet in the Face-t nem ajánlom hosszútávon senkinek.
Tényleg lehet, hogy egyre jobban elbutul az emberiség, de ez a sorozat akkor is kicsit meghaladta korát, mert ilyen gyökérséget még a Beavis and Butt-head-ben sem láttam - pedig ott az a LÉNYEG, hogy gyökerek legyenek... Szóval ezt csak úgy lehet értékelni, ha a készítők is csak poénnak szánták (mondjátok, hogy igen), de ezzel együtt sem lett egy túl erős poén (mert akkor meg miért nem játszottak rá egy kicsi jobban?).
Akinek megjött a kedve azt tényleg bíztatom, hogy vessen rá egy pillantást, de aztán meg magatokra vessetek - ÉN SZÓLTAM!!!

Downton Abbey 1x01: a Pilot után

Talán nem meglepő, hogy annyira nem szeretem a kosztümös drámákat, hát még a 19. században / 20. század első felében játszódó angol történeteket. Rémlik a Büszkeség és balítélet, a sztori, amitől tízből tíz csajnak remegni kezd az alsó ajka a gyönyörűségtől? Na én azt nem láttam, és soha nem is szeretném elolvasni. Egyszer véletlenül elolvastam az Üvöltő szelek-et (Wuthering Heights, tudjátok miről beszélek), mert valahol azt olvastam, hogy az jó, de nekem az ilyenekhez azt hiszem nincs elég türelmem...
Egyébként én megértem, hogy az ilyesmi miért tetszik a lányoknak, nem arról van szó. És a Downton Abbey nem is az a kifejezetten giccses-nyálas rózsaszín-romantikus vonal, leglábbis én ezt gondoltam róla, abszolút nem azért kezdtem bele, hogy aztán most itt jól lefikázzam, tényleg akartam adni neki egy esélyt (azzal együtt, hogy sejtettem, hogy nem lesz kirobbanó siker nálam, de azért mindig várom, hogy meglepjenek és a remény hal meg utoljára satöbbi satöbbi...) Szóval azért kezdtem el, hogy legyen mit néznünk együtt a feleségemmel, aki hogyhogynem szintén odavan a brit kosztümös drámákért. Aztán amikor vége lett, közös megegyezéssel úgy döntöttünk, hogy nem folytatjuk.
Visszakanyarodva a műfajhoz: ebben azt hiszem, nehéz jót csinálni. Egyébként nem sokkal a Downton előtt egy másik, viszonylag jó darabot is sikerült elcsípni, a Miss Fisher Murder Mysteries-t, de aztán azt is abbahagytuk négy rész után, mert különösebben nem volt se csavaros, se szórakoztató, kriminek meg történetesen csapnivaló, szóval igazából az ausztrál akcentuson kívül sok vonzó tulajdonsága nem maradt. (OFF: Ezzel együtt ez a sorozat nem kap helyet a blogban, mert viszonylag kellemes élmény volt az a négy rész, és szerintem pont azon a ponton hagytuk abba, hogy még ne legyen utána keserű szájízem. /OFF) De például ott van a Boardwalk Empire, amit annak ellenére nem bírtam egy évadnál tovább nézni, hogy maffiózós témája van, és Steve Buscemi (a.k.a. Tony Blundetto á la The Sopranos) játssza a főszerepet - és a főgecit. Ott van a Deadwood, ami olyan szinten untatott, hogy többször konkrétan elaludtam rajta, pedig én ez a típus vagyok, aki utál TV előtt aludni, és egy kezemen meg tudom számolni, hányszor csináltam ilyet (a másik kezemen meg azt, hogy EGYEDÜL a Deadwood alatt hányszor csináltam ilyet). És az olyanokat, mit Rome, vagy Tudors, vagy Borgias már el sem kezdem nézni inkább, mert tudom, hogy úgyse tetszene - akkor meg minek? Csak azért, hogy poszt legyen belőle, nem kínzom magam... :)
Szóval mit kell tudni a Downton Abbey-ról? Egy angol főúri kastélyban játszódik a 20. század elején (a pilotban konkrétan a Titanic elsüllyedése utáni napon vesszük fel a fonalat, és akkor azt hiszem nem spoilereztem el semmit), van benne sok lord, meg lady, meg örökség, meg családi viszály, meg új komornyik, pénz szerelem, intrika - most ez így leírva kb úgy hangzik, mint egy nyolcvan évvel ezelőtt játszódó Dallas, és őszintén szólva olyan is, csak annál azért sokkal kedvesebb. Meghát angol - ami mondjuk előnyére válik a sorozat.
Viszont a karakterek például ebben is ugyanolyan egydimenziósak, a csavarokat (legalábbis ebben a részben) meg lehet sejteni jó előre, a kiszámíthatóság pedig unalmassá teszi, az unalmasság pedig érdektelenné, és az ember már csak arra figyel, hogy milyen mesterkélt, és kitalált és megtervezett ez az egész világ, és, hogy mennyire nem valósághű, és különben is, milyen gagyik ezek a színészek stb, stb.
Tudom, hogy a Downton Abbey egy bizonyos réteg körében bombasiker volt (illetve még most is az) a világ számos pontján, ezt a véleményemet csak azért merem így közzétenni, mert a feleségem számára, aki egyébként odavan az angol lordok-ladyk világáért, szintén úgy állt fel a pilot után, hogy ő ebből nem kér többet, inkább megvárjuk, míg folytatódik a Doctor Who meg a Mad Men... :)
Szóval csak óvatosan mindazoknak, akik tervezgetik, hogy belekezdjenek, vannak ennél sokkal-de sokkal jobb sztorik, ezt nem győzöm hangsúlyozni, nem kell hallgatni senkire (természetesen ez esetben rám se...), és csak azért nézni, mert xy barátnőd elolvad tőle, és regéket zeng róla (van ilyen szóösszetétel egyáltalán?)
Fiúknak meg - normálisak vagy? Eszedbe ne jusson belekezdeni, vagy komolyan elgondolkodhatsz rajta, hogy látens homokos vagy... Csak csajozási jelleggel nézz meg belőle akár csak egy percet is!!! :)
Mondanám, hogy nem akarom elvenni senkinek sem a kedvét a sorozattól, de