Hát, mit mondjak, megnéztem már három napja ezt a nyomorult részt, és folyamatosan az kattog bennem, hogy írjak róla valamit, de csak most jutottam el idáig, és most is eléggé szenvedek. Hogy ide való ez a sorozat, az nem is kérdés, merthogy eléggé szar volt, csak igazság szerinte azt sem tudom, hogy mit írjak róla. Egyedül az a kevésbé tolerálható szóvicc jutott eszembe, hogy nálam ez a sorozat inkább Kaszasiker lett, mint Kasszasiker :) Na bevezetőnek azt hiszem ennyi elég is.
Lássuk csak, egyáltalán hogy is jutottam el odáig, hogy belenézzek egy egyértelműen nem nekem szánt sorozatba. A kulcs: Marilyn Monroe. Ugyanis éppen egy elég intenzív „képzésen” vagyok túl, aminek záróakkordja volt mondhatni a Smash első epizódja. És ennyi elég is volt. Monroe-t már korábban is szerettem, kb hat évvel ezelőtt láttam a Van aki forrón szereti-t, és elcsodálkoztam, hogy jé, már ötven éve is tudtak filmet csinálni – vagy akkor még sokkal inkább tudtak, mint most. Aztán közben láttam az Aszfaltdzsungelt, A Some Like It Hot-ot még egyszer, a Something Got to Give-et is letöltöttem, meg a Misfits-et, és ebben a sorban a Monkey Business-t is (ne kérdezzétek, miért pont ezeket, nem kifejezetten volt szelektáció, csak éppen egy Monroe-hullámban voltam). A mostani „roham” kezdőlökését pedig a My Week with Marilyn című film adta meg, ami bár elég középszerűre sikerült, valamit mégis megmozgatott bennem, gyorsan meg is néztem szinte egy szuszra a Herceg és a showgirl-t, a Seven Year Itch-et (ezt bátran merem mindenkinek ajánlani, egy szinten van a Some Like It Hot-tal nálam), az All About Eve-et, valamint a Monroe életéről készített játékfilmet, a Norma Jean & Marilyn-t, valamint a Legend of Marilyn Monroe című kordokumentumfilmet. Ez így egy kicsit töményen hangzik, és az is, valahogy beszippantott a téma, mert olyan emberi az egész – nagyon fel a csúcsra, aztán hirtelen vége, ez egy elég tragikus sors, amit nagyon-nagyon sok úgynevezett sztár megél, és amihez persze mi nézők asszisztálunk, de ez most itt mellékes.
Szóval adta magát, hogy nézzük meg azt a sorozatot, ami arról szól, hogyan csinálnak musical-t Marilyn Monroe életéből, bár tudtam, hogy úgysem fog tetszeni, azért láttunk már erre kivételt, szóval nem zárkóztam el a dologtól (bár nem vagyok rá büszke, de a kivétel éppenséggel a Glee sorozat volt, aminek első része annyira tetszett, hogy csak amiatt végignéztem az egész első évadot, bár rohadtul nem az volt már a fílingje… Mentségemre legyen, hogy nyár volt, és sok időm volt éppen. Biztos. Bár az is igaz, hogy aztán tovább nem néztem, szerintem még pont időben szálltam ki).
Ezzel el is mondtam, hogy miről szól a dolog, feltörekvő magukat színésznek gondoló lánykák jelentkeznek a szintén csak kezdő(bb) szövegírók/rendezők/dramaturg vagy mik által megálmodott darabra, végül aztán bejut a szőke törekvő picsa, meg a gyengébb és elesettebb, de annál szimpatikusabb és tehetségesebb lány, akinek ugye mindenki drukkol – már aki tovább nézi, mint én. Merthogy az első részben inkább csak felvázolták, hogy mi a kotta, meglegyenek a szereplők, meg énekelnek is párat, hát, nagyjából el tudjuk képzelni.
Amúgy toleráns ember vagyok, de az pl nem tetszett, hogy mivel színházi világról van szó, minden második csávó buzi, ezt a részt én nem erőltetném (még ha így is van – de szerintem ez egy olyan klisé, általánosítás, ami nem biztos, hogy megállja a helyét); számomra egyébként nem kifejezetten volt szimpatikus egyik szereplő sem, még a nagyon-szimpatikusnak-beállított-csaj sem, de biztos velem van a baj.
Innentől persze még lehetne az, hogy jók a zenék, meg pörög a show, de őszintén szólva engem rohadtul nem csigázott fel az egész. Az meg még inkább elvette a kedvem, hogy több helyütt is olvastam, hogy az első rész még csak-csak rohadt jó lett, de utána a többinél már erősen leesett a színvonal (azt a sémát a Glee-ből ismerem). Namost ha nekem már az első rész sem ütötte meg a szintet, akkor minek erőlködjek esetlegesen a többivel? Mert én egyéniség vagyok, és biztos nem úgy fogok gondolkodni, mint más? Ugyanmár. Hallgatok rátok, meg a józan eszemre, és még az emlékezetemből is kitörlöm ezt a bénaságot, inkább megnézem még egyszer a Van aki forrón szereti-t, mert arról tudom, hogy jó.
Ja egyébként Marilyn utalás volt a részben jó sok, aminek örültem – például jelenet a fent említett filmből -, de még ezzel együtt sem tudott egyáltalán megfogni. Ehhez SOKKAL több kellene, ami ebben a sorozatban sajnos soha nem lesz meg. De legalább most már ezt is tudom.
