Munkaügyek: Werkfilm és 1x01-02, 3 rész után

A Munkaügyek azon kevés sorozat közé tartozik, amit még továbbra is nézni fogok, ezzel az egyetlen magyar sorozattá válik, aminek rendszeres követője leszek, legalábbis, ha valami hasonló szinten mozog, mint eddig, és ez azért nagy szó. Persze hozzá kell tennem, ez nem más miatt, mint Mucsi Zoltán szerepléséért van egyedül, nálam ő húzza ki a szarból a sorozatot, és csak miatta képes vagyok megnézni, sőt VÁRNI is a következő részt, mert egyszerűen imádom ezt a fazont. Ettől függetlenül a Munkaügyek nem jó sorozat, sőt, a legtöbbek szemében csak egy újabb béna köztévés próbálkozásnak fog tűnni, de azért én mégis azt mondom – és magamtól eltérően itt most nem csak a szokásos fikázódás fog elhangzani, illetve leíródni -, hogy ez még mindig toronymagasan vezet az általam mostanában bepróbált sorozatok között, és pl összevetve a Szájhősökkel – amiről szintén olvastam egy szösszenetet egy rész után, új része azóta se jött még ki, ha jól tudom, lehet, hogy instant elkaszálták ezt a szörnyeteget – is nagyságrendekkel jobb a cucc. Ez persze nem nagy dicséret, de azért szerintem a közegből kivéve is megállja a helyét a sorozat, anélkül, hogy bármivel összehasonlítanám.

Mégis azzal kell kezdenem, hogy összehasonlítom, mert annyira adja magát, még ha sokan kategorikusan állítják is ennek ellenkezőjét – hogy ez pont olyan, mint egy balfaszra sikeredett Office. Amikor én Office-ról beszélek, akkor az Office UK-ra gondolok, mert csak ezt láttam, ez viszont az egyik kedvenc sorozatom. Amikor elkezdtem nézni a Munkaügyeket, és a feleségem épp kijött a fürdőből, és meglátta, neki is ez volt az első reakciója: „Mi ez, a magyar Office?” Nem hiszem el, hogy a készítők teljesen függetlenül kitaláltak volna egy vígjátéksorozatot, ami egy irodában játszódik, parodisztikus karakterekkel. A werkfilm (így emlegetik, de azt is mondhatnám, hogy a 0. epizód), például egy az egyben azt a mockumentery-s stílust követi, amit a jól ismert angol elődjében oly nagyon szerettünk – vagy utáltunk, de én ugye magamból indulok ki. Szóval bárki bármit mond, ez egy Office-klón, nem más, de miért is lenne ez baj? Egyébként a valódi első epizódra már levetkőzték a mocku-s stílust, és maradt a hagyományos magyaros, kicsit Família Kft-re emlékeztető kamaradrámás (vagy kamarakomédiás – már ha van ilyen szó) hangulat, ezzel együtt a röhögés-faktor is csökkent, de még így is elviselhető maradt. Amit viszont megtartottak, azok a kínos szituációk tömege, ami olykor jól sül el, olykor kevésbé, ezt persze még tanulni kell, vagy bele kell rázódni, de ebben iszonyú potenciál van.

Maradva a werkfilmnél: komolyan mondom, ilyen jóízűeket, és ilyen sokat már nagyon régen nevettem 25 perces filmet nézve, és ez igazán jó hír. Üdítő a sorozat, azt kell mondjam, és lehet, hogy csak azért, mert valamennyire azonosulni tudok a szituációval, mert én magam is irodai körülmények között dolgozok, de szerintem ettől függetlenül is át tudja érezni az ember a dolgot. Persze itt ömlesztve kapjuk az anyagot, és nem is nagyon tudja az ember, hogy éppen miről van szó, de szerintem aki ezen túl tud lépni – majd kiderül -, az igazán élvezheti a jeleneteket. Jó a vágás, sodort a lendület, szerintem jó ötlet volt ily módon bemutatni a karaktereket, akik SZINTE egytől egyig ülnek. Úgy értem, illenek a sorozatba, már-már meg is szerettem a gárdát két (és fél) rész után! Ez pedig nagyon nagy eredmény szerintem! A főnöknő igazi TIPIKUS köztisztviselő, az a szerep nagyon el lett találva, a vénkisasszonyos HR-es úgyszintén, Mucsi Zoliról nem kell beszélnem, bár azért kicsit mégis, mert pont nála szerintem picit idegen a szerep, de azért meg lehet szokni, szóval nem olyan tipikus „mucsis”, csak néha, és ez egyébként jó is így; aztán ott van az alkoholista fazon, szerintem ő is nagyon jól hozza, a kis újmunkatárs gyerek nekem nem nagyon jött be, ez a drogos nevetés kár, hogy így erőltetve van; aztán ott van a recepcióscsaj, akinek értem, hogy egy jónőt akartak betenni, aki buta, mint a föld, ez tiszta sor… de ez a színésznő erre a szerepre nem az igazi, nem is elég „jó”, mármint kinézetre, butaságban viszont nem elég okos. Ezt most gondolom senki nem érti, de arra célzok, hogy szerintem a színésznő nem annyira okos, hogy eljátssza a buta karaktert, egyszerűen nem jól hozza, és ez persze nem szégyen, mert talán ezt a legnehezebb eljátszani, de akkor nem kell színésznőnek menni – vagy nem kellett volna becastingolni őt mindenáron… Erre például a Szájhősökből a szőke csaj sokkal jobban illett volna. És végül ott van a biztonsági őr, akit szintén nem tudtam még hova tenni, nekem ő kicsit túljátszotta a szerepét, vagyis rajta éreztem a leginkább, hogy „színészkedik”, amit ugye annyira utáltam a (tudjátok mi jön megint:) Szájhősökben. Viszont azért a többieknek becsületére váljon, hogy náluk nem éreztem annyira.

Az első két részt összefoglalva: van benne anyag, mert nagyon jó témákat vettek elő, a [SPOILER!!] megeszem a másik kajáját; a konyhába kicelluxozott poszterek; a mindenről e-mailt írás, meg jegyzőkönyvezés; egymás szurkálása (amit először diszkréten csináltak a meeting-en, aztán nyíltabban, az már annyira nem volt vicces); a becsületkassza; a felelősségek áthárítása (amikor a főnöknő leszúrja a recepcióst, hogy miért a kávával együtt hozta a papírt, ő meg lekávézta), ezek mind-mind annyira tipikus irodai elemek, viselkedések, attitűdök, és tényleg annyira könnyen lehet kiparodizálni őket, és tényleg olyan jókat lehet röhögni rajtuk, mert ilyenkor kicsit magunkon is nevetünk…

Ezzel együtt mégis sokszor annyira gáz oda nem illő dolgok is voltak a sorozatban, amiken csak a fejemet fogtam. Pl, hogy eggyel több asztal van, és akkor fel kell venni új embert, szerintem ezzel annyira erőltetetten hoztak be új karaktert, hogy az már fájt, ezt sokkal ötletesebben is meg lehetett volna oldani. Aztán amikor szembekötősdivel döntik el, kinek hol legyen az asztala, azt is szerintem akkor hülyeség volt, amit nyugodtan kihagyhattak volna, vagy akkor építsenek rá másik poént, mert így lett volna értelme (mondjuk az, hogy létrával kell fénymásolni, az vicces volt, de a második részben ennek már nyomát sem láttam). Egyébként ez a lezáratlanság, poénforrások ki nem használása nagyon jellemző a sorozatra. Például a második részben, amikor a zsarukat, akik visszahozták a biztonsági őrt, lefizetik a becsületkasszából, aztán amikor már elmentek, a HR-es még pont elkapja őket, hogy ugyan derítsék már ki, ki lopkodja a kasszát, és akkor a fakabát sapkájából kihullik a sok százas… Snitt, következő jelenetben már ülnek a meeting-szobában, és tökmásról beszélgetnek. EZ MI? De komolyan, itt elbaszták a vágást, vagy mi a fasz volt? Rájöttek, hogy már csak fél perc műsoridő van, és le kellett keverni az egészet? Remélem ilyenek többször nem lesznek.

Írhatnék még sokat, de igazából látni kell a dolgot, én azt mondom, kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk, és ez olyan valami amiből még sokmindent ki lehet hozni, ha okosan csinálják. Ha meg nem nézi senki – tippre elég esélyes, hogy vasárnap este fél tízkor nem ez előtt fog ülni a nép – akkor legalább összehozhatnak 10-20 jó részt, aztán csókolom, legalább nem kell nézni, ahogy hanyatlik a sorozat, mint oly sok más esetben.

Szóval van hangulata, akinek bejön az ilyesmi, az próbálja ki, szerintem nem fogja megbánni. Nekem még a főcímdal is tetszik, néha itt zakatol a fejemben, pedig ennek is milyen elbaszott szövege van:

Reggel training, entertaining, délben meeting, what a feeling…

vagy valami ilyesmi, most nem tudom… Végülis valahogy az egész sorozat az „annyira rossz, hogy már jó” szinten mozog, de őszintén szólva nekem az Office nézése közben is ez ment a fejemben az egész első évadban. Aztán azóta műfajt teremtett a sorozat, szóval mégiscsak jobb volt, mint amennyire szar :) Értitek. Hát valahogy a magyar posványból is így emelkedik ki a Munkaügyek, és szerintem még lehet belőle valami. Ha nem szarják el.

How TV Ruined Your Life 1x01: a Pilot után

Na gyorsan még valamit: tegnap néztem meg a sorozatból egy részt… Vannak ezek a tipikus brit baromkodások, amit úgy igazán nem is tudsz hova tenni, nem tudja az ember megfogni, hogy akkor ennek most pontosan mi is az értelme, és a célja. Ezek az annyira angol-humorú műsorok, amit más földi halandók tényleg már nem is értenek.

A How TV Ruined Your Life egy TV-műsor, ami megmutatja, hogyan teszi tönkre a TV az életed :) Érted. Olyan dokumentumfilmes módon, van egy számomra ismeretlen csávó, aki rohadtul gyorsan beszélve kommentálja a dolgokat, közben régi-új TV-bejátszásokat mutataz elméletei igazolására.

Volt egy hasonló sorozat nemrég, mi szerintem a maga nemében felülmúlhatatlanul kurvajó volt, a Look Around You. Ez tudományos műsorokat figurázott ki, tehát ilyen áltudományos ismeretterjesztő sorozat volt, de tényleg kurvajól megcsinálva. Namost a How TV… is lehetne ilyen jó, de sajnos nem az, nem fordultam le a röhögéstől a székemből, sőt igazából csak a fejemet kapkodtam, hogy felfogjam, egyáltalán miről is van szó. Azt hiszem az első részbe kicsit túl sok mindent akartak belezsúfolni.

Az első rész arról szólt, mennyire a félelemre, az emberek félelemben tartására épülnek az egyes műsorok, a híradótól kezdve a katasztrófafilmeken keresztül a krimikig. Hogy féljünk. Mert az nekik jó. Van ebben valami, és így visszagondolva tényleg vicces volt, amikor a srác eljátszotta, hogy beszart a TV-műsortól, ezért azt hitte, betörő van nála, és baseballütővel leütötte a szomszéd nénit, majd feldarabolta, és kidobta a kukába. Miközben narrálta a műsort. Szóval igen, épp eléggé eszement a sorozat ahhoz, hogy akár szeretni is tudjam, de nekem mégis egy kicsit izzadságszagúnak tűnt. Olyan erőltetett, mesterkélt, lehet, hogy jobb is lesz, szóval másvalaki adhat még egy esélyt neki, és megírhatja nekem, hogy de márpedig nézzem tovább de kurvagyorsan, de én most itt benyomtam a shift+delete-t, úgyhogy ebből nem kívánok több epizódot megnézni. De nektek sok szerencsét hozzá!

Hustle: az 5. évad közepén

A Hustle-t két-három hónapja kezdtem el nézni, most tartok az 5. évadnál. Ami nem azt jelenti, hogy éjjel-nappal bámulom a monitort, hanem, hogy egy évad mindösszesen hat részből áll. Viszont az is beszédes talán, hogy az ötödik évadot már három hete „nézem”, és még mindig van belőle azt hiszem két rész. Na de kezdjük az elejétől.

A Hustle egy brit sorozat, ami azt is feltételezhetné, hogy valamilyen magasabb minőségű dolgot láthatunk a TV-ben. Hát még, ha elmesélem, hogy miről szól: van öt Robin Hood-szerű bűnöző, akiknek az a skill-jük, hogy nagyon pontosan kitervelt átveréseket visznek véghez, méghozzá olyan emberek ellen, akik egyrészt dúsgazdagok, másrészt biztos, hogy valamilyen törvénytelen úton szerezték a vagyonukat, ergo gonosz emberek. Talán innen jöhet a magyar cím is, aminél rosszabbat azt hiszem, még életemben nem hallottam: Vagányok – öt sikkes sittes. Szóval ez szerintem égő, ha valaki megkérdezi, mit nézek mostanában, biztos, hogy csak annyit mondok: a Hustle-t.

Szóval kicsit klisésnek hangzik a dolog, a jófiúnak beállított „bűnözők” ellátják a „rosszfiúk” baját, mert azok megérdemlik. Azt, hogy aztán ezek a svindlerek hétről hétre folyamatosan eltapsolják az izzadságos munkával megszerzett milliókat, már senkit nem érdekel – persze ettől még szerethetőek ezek a karakterek, de ez azért kicsit visszás.

Ja és akkor el is értünk ahhoz a ponthoz, amitől rohadt jó (volt) a sorozat: a karakterek. Ott van az öreg fószer, aki minden trükköt ismer, és mindenkit átvág, még a saját „kollégáit” is, igazi gentleman, az az elegáns idős úr – tőle lesz egyébként az egész sorozat is olyan sikkes, a többiek is hozzátesznek, de nem annyit…Ott van a néger csávó, aki mindent frankón megszervez, tutira, B-terv, meg ami kell, mindenkinek megmondja mit csináljon, és királykodik végig. Vele fog a legújabb tag, a kis mitugrász folyamatosan versenyezni, és versengeni, hogy akkor tulajdonképpen ki is a jobb. Én azt a karaktert annyira nem szerettem, de most már rájöttem, hogy jó volt ő ebbe a csapatba. Van még a szintén nagy múltú „háttérember”, aki minden technikai problémát megold, aki mindig az apró részleteket dolgozza ki, kijátssza a biztonsági rendszert, beöltözik, ha kell, és MINDIG előveszi valamilyen épület tervrajzát az epizódok során. És hát kötelező jelleggel kellett a sorozatba egy jónő is, aki olyan britesen jó csak, tehát nem az a harsány szőke cicababa, vagy ilyesmi, ő is bizonyos mértékig eleganciát visz a csapatba. És tényleg a megoldások is mindig elegánsak, nagyívűek, a végletekig kidolgozottak, folyamatosan pörögnek az események, és hiába próbálja kitalálni a néző, hogy pontosan hol és mikor is vertek át kit, nem fog rájönni, csak az utolsó jelenetekben. Persze mindig a jó győz, de hát ezt így is kell.

Dicsérem a sorozatot… Igen, mert berántott, elkapott, és hosszú idő óta valami olyasmi volt, amit élveztem nézni. Csakhogy: mindezt sajnos már csak múlt időben tudom elmondani. És itt a lényeg.

A Hustle-lal akkor jár jól az ember, ha megáll a 3. évad végén. Az 18 rész mindössze, de bármennyire is tetszett, nem érdemes folytatni, mert csak csalódás fog érni.

Először is a negyedik évadban eltűnik a néger srác, behoznak helyette egy másik újoncot, de messze nem azért, hogy őt pótolja. Ez eleve kicsit megbontja az addig kialakult rendet.

Az ötödik évadban viszont sokkal nagyobb a törés, ugyanis se szó se beszéd, egyszer csak eltűnik a nyikhaj srác, meg a csaj, de úgy, hogy említést sem tesznek róluk, mintha nem is léteztek volna. Szerintem ez kicsit gáz. Visszajön a néger srác viszont, és új csapatot szervez, amiben egy testvérpár kap szerepet, egy fiatal srác, és a nővére, aki (hogyhogynem) egy szőke cicababa. És valahogy rohadtul nem ugyanaz már ez az egész, megfáradt, leült a sorozat, ásítozok, miközben nézem, és: NEM TETSZIK. És ez már így is marad, egészen a nyolcadik évadig ez a crew fogja vinni a sorozatot, ami nekem nagyon nem kóser, ha már most az elején ennyire gázok, akkor mi lesz később…? Szóval én őszintén mondom, hogy sajnálom a dolgot, de egyszerűen elbaszták a Hustle-t, és az a vicces, hogy úgy, hogy mindössze 18-24 rész ment le belőle. Szinte hihetetlen, de az egész sorozat csak 48 rész, úgy, hogy nyolc éven keresztül volt képernyőn!! De már ők is tudták, hogy ezt nem szabad tovább nyújtani. Bár rájöttek volna erre mondjuk a negyedik évad végén…!

T.J. Hooker 1x01: a Pilot után

Ez az a sorozat, amiről minden nagyöregnek van valami kedves emléke, a főcímzene, vagy mittudoménmi. Hát nekem nincs :) Persze annyira nem is vagyok nagyöreg, de szerintem láthattam volna a sorozatot, viszont abszolút nem emlékszem rá kiskoromból. Láttam a Derrick-et, a Knight Rider-t, a Magnumot, sőt, pár éve megnéztem két évadot a Strarsky és Hutch-ból, de a T.J. Hooker az nincs meg.

Egyébként egykutya ez is: valahogy az a gondolat fogalmazódott meg bennem, miközban néztem az extra hosszú 70 perces részt (reklámokkal együtt 90 perc volt ugye), hogy nahát, mennyivel könnyebb az amcsiknak a sorozatkészítés, hiszen már a ’70-es, ’80-as években ilyeneket összeraktak, nem olyan kegyetlen szarokkal próbálkoztak, mint mi magyarok. Pedig a T.J. Hooker-ben semmi kiemelkedő nincs, sőt, semmi emlékezetes sem, annyira klisés, hogy az már néha fáj (a mitugrálsz olasz-amerikai kisgyerek, aki folyton rámozdul a jónő-szőkére, meg egyáltalán ez a vietnámi háborúban lesérülő exkatona, aki azért visszamegy zsarunak, mert kőkemény, és amúgy sem félti az életét, mert már úgyis mindegy, ja és mellesleg elvált, mert normális emberi kapcsolatokra már nem is képes, mindent alávetett a bűn elleni küzdelemnek… na hagyjuk már ezt), mégis valahogy átérzem azt a zsíros nyolcvanas évekbeli hangulatot, és ugyan nem köt le se a nyomozás, se a dráma, és nagyjából tudom, hogy mi fog történni öt percre előre, valahogy mégis úgy állok fel, hogy akár még egy részt is meg lehetne ebből nézni…

De nem fogok. Nem, mert azért erre nincs időm, van más, amit lehetne nézni igazán. Ezek a nyomozós hülyeségek már akkor is ugyanolyan szarok voltak, vagy még szarabbak, mint ma. Az, hogy mindez azzal van megspékelve, hogy az akadémiáról frissen kiképzett zöldfülűek, meg a nagyöreg T.J. hogy jönnek ki, igazán hidegen hagy, ennél azért el tudok képzelni izgalmasabb időtöltést is…

Fájdalmasan bénák a párbeszédek a sorozatban, szerették volna nagyon komolyra, megmondósra venni az egészet, olykor meg parádésan mulatságosra, de valahogy egyik sem sikerült igazán – vagy legalábbis mai füllel hallgatva nem. Lehet, hogy régen ezek súlyos mondatok voltak tényleg, vagy éppen viccesek. Nem tudom, mindenesetre ez nem tart a sorozatnál egyáltalán. Na meg az sem, hogy a gonoszok mennyire mesterkéltek voltak már? Semmi logikusság, semmi felépítettség. Az olyan dilettantizmusokról meg, hogy a zsaru a tett helyszínére érkezve arrébb teszi a – feltehetőleg – gyilkos fegyvert… Szóval tudom, hogy akkor még nem volt CSI, meg ilyenek, de azért valami alapvető zsarusorozatos jelleget adhattak volna a dolognak, valami rendőrségi szakértő megnézhette volna, vagy ilyesmi. Persze ezek tényleg biztos már csak mai szemmel tűnnek durva hibának.

Egy részre jó volt, mert nosztalgiáztam kicsit, de nekem ebből most ennyi elég is volt. Köszönöm.