Battlestar Galactica (1978)

Első áldozat az eredeti BSG sorozat.
Ja, hogy ennek volt egy eredetije is, nem csak az a BSG aminek nemrég lett vége, és azóta ontja magából a spinoffokat (Caprica – szépen elhasalt, majd lehet, hogy írok róla, valamikor meg jön a BSG – Blood and Chrome vagy mi a fasz lesz a címe…)?? Hát ébresztő, aki még nem hallott róla – persze a fanoknak ezzel azt hiszem nem mondok nagy újdonságot -: ez a sztori sem éppen most kezdődött, gyerekek!
Az első Battlestar Galactica sorozat 1978-ban kezdődött, és összesen egy évadot élt meg hála Istennek, mert ebből a trágyából azt hiszem bűn lett volna többet elkészíteni még akkori viszonyok között is. Vagy várjunk csak? …na igen, mégsem így volt egészen, hanem folytatódott a 24 rész után egy kvázi önálló sorozattal – amiben mondjuk annyi különbség van, hogy a legtöbb főszereplő nincs benne, gondolom ez már nekik is vállalhatatlan volt, és milyen jól tették -, a Galactica:1980-al, amit végülis 10 részes pályafutása után dobtak a kukába, de már a pilot forgatókönyvíróit is fel kellett volna pofozni, hogy hogy tudtak ekkora szart összelapátolni – de erről talán majd egy külön posztban írok, mert persze végignézem azért…
Na kicsit elkalandoztam, össze kell szednem magam, hogy értelmesen tudjak írni erről a sorozatról.
Szóval BSG 1978, miután megnéztem az új BSG-t (ami szintén nem nyűgözött le, még mielőtt valaki azt gondolná), gondoltam nézzük meg honnan indult ez az egész, legyen teljes az „univerzum”. Hát jól rábasztam meg kell mondjam, de így az eredeti sorozat után legalább már tudom értékelni a 2004-es Battlestar Galactica-t.
Nézzük csak miről is van szó:
Az alapsztori nagyjából ugyanaz, a Caprica-t megtámadják a cylonok. Hogy miért, meg hogyan, az már viszonylag kevéssé van kidolgozva, a háttér, meg ilyenek, de hát mi a faszt szórakozzanak ezekkel, gondolom azt gondolták, úgy is mindenki rácuppan a tévére ha űrhajókat lát, akkor minek tegyenek bele ilyen bullshit szarokat. Helyette van jó sok dráma, jó sok romantika, meg egy csomó lézercsík, meg csillagszóró-szerű robbnanás. Szóval a Caprica elfüstöl, a flotta felszáll élén a Galacticával, mehet a túra a „legendás Föld” felé. A történet során különböző bolygókat látogatnak meg, ahol vagy felszabadítják az aktuális népességet a gonosz cylon-uralom alól, vagy valamilyen konfliktusba kerülnek a helyiekkel, vagy valami természetfölötti dologgal találkoznak. Egyébként van átívelő szál a sztoriban, pont ez a természetfeletti izé, de olyan halványan, hogy azt szinte el is lehet felejteni. A cylonok is egyébként teljesen mellékes szereplők, ott is vannak, meg nem is, és mondjuk minden rész végén elmondják, hogy a cylonok elől menekülnek, de úgy annyira mégsem vesznek ők részt az eseményekben.
Apropó cylonok: azt itt el lehet felejteni, hogy ők is fel tudnak venni emberi alakot, egyszerű robotok ők hihetetlenül komikus jelmezekben, nagyon fejletlen intelligenciával – szinte felteszi az ember a kérdést, hogy ezek mitől is olyan félelmetes ellenfelek?? Célzásuk nulla, viszont ők maguk a nyolcvankilós páncél ellenére is MINDIG kinyúlnak egyetlen találattól… Buták mint a föld, semmi logikus gondolkodás, semmilyen célt nem látok előttük, még úgy sem, hogy az a másik szerencsétlen Gaius Baltar segít(eni próbál) nekik.
Na akkor átnyargalok a szereplőkre: mint már mondtam Baltar itt is van, de ő csak egy egyszerű szabotőr, szimplán csak „átállt” a cylonokhoz – hogy mit remélt ettől, azt nem tudom; ideje nagy részét az egyik ilyen cylon-hajón töltötte, a másikat meg a börtönben, kb három epizód van, amikor tényleges szerepet kapott.
Adama parancsnoknak központi szerepe van, emellett Apollo Adama az egyik kulcsfigura (ő egyébként az a színész, aki Tim Zarek volt az új BSG-ben – ha ezt esetleg valaki nem tudta volna), a másik pedig Starback, akit pedig a Szupercsapatból megismert Szépfiú alakít (hát igen, itt még nem arra mentek rá, hogy minél több csöcs legyen egy sorozatban, mert akkor sokan megnézik). Maradt még Tight kapitány is, aki egy feka alakít (ja egyébként igazi öreg bölcsek az Adama parancsnok is, meg Baltar is egy öreg faszi), Boomer, a szintén néger szerelő – és szintén férfi szerep; nagyjából ennyi, volt még benne egy kissrác egy idegesítő hangú robotkutyával vagy mivel, aminek olyan feje volt mint Alfnak, és csak azt vártam, hogy mikor szívja ki a légzsilip mindkettőjüket, mert rühelltem őket; ott vannak még Apollo meg Starbuck csajai, mint visszatérő szereplők; ja meg ebben a sorozatban is van Pegazus, és (nem meglepő módon) itt is férfi a kapitánya. Van amúgy benne piramisjáték, meg az a gagyi kártya, amit ilyen hatszögletű lapokkal játszottak, kubitok, meg centonok és centar-ok, meg egy két frak-et is ellőnek, ez mondjuk várható volt.
A képi megvalósításról: ne feledjük, ez az az időszak, amikor a Star Wars is elkezdődött, na ehhez képest olyan igénytelen ratyi módon van benne megoldva minden, hogy az ember inkább legszívesebben oda sem mer nézni egy-egy űrcsatánál, vagy lövöldözésnél. Nagyon teátrális közelharcok, igazi elbaszott hadműveletek, amikor persze mindig a jó győz, pedig mindig a rossz van túlerőben – komolyan mondom, miért csinálnak ilyen műsorokat már amióta TV létezik a világon??? Miért kell ezt a szart lenyomni az emberek torkán, ki az akinek ez tetszik??
Szóval az ember legtöbbször a fejét fogja a sorozat nézése közben, és azt kérdezi: kinek jutott eszébe ezt a szart remake-elni? És amikor megnézzük az új BSG-t, elkezdjük értékelni a mai sorozatgyártást, és hálát adhatunk, bármennyire is szeretjük a ’70-es éveket, hogy nem akkoriban voltunk huszonévesek. Én legalábbis most hálát adok :)