A western-nel mint műfajjal alapvetően nem voltam kibékülve sokáig. Kiskoromban emlékeztem halványan valami indiános John Wayne-es filmekre, lovagoltak, meg lövöldöztek, de nem igazán tudtak lekötni (akkor még a Bud Spencer-Terence Hill vonal mozgatott meg igazán). Aztán egyszer néhány éve egyhuzamban megnéztem jó sok spagettiwestern-t, csaupa Sergio Leone filmeket, mint a Dollár-sorozat, A Jó, a Rossz és a Csúf, a Volt egyszer egy vadnyugat, meg ilyeneket. És rá kellett jönnöm, hogy márpedig ez egy rohadt jó műfaj. Lassú, meg elég komor, de bejövős. Azóta volt már jó is, meg rossz is, amit láttam (pl. a Clint Eastwood-os Unforgiven nekem nagyon nem jött be, szenvedtem végig alatta, Börtönvonat Yumába új feldolgozása eléggé felemás volt szerintem, jó, de semmi extra, viszont az új True Grit egészen meglepő módon tetszett – mármint, hogy én magam meglepődtem, hogy tetszik).
Értelemszerűen pozitívan állok a western-sorozatokhoz is, érdemesnek tartom ezt a műfajt sorozatos bepróbálásra is. Egyik nagy kedvencem a tudomásom szerinte máig egyetlen élőszereplős sci-fi western, a Firefly, de itt be is zárul a pozitív sorozatos western-élmények köre. Mi mással kezdtem volna, mint az egekig magasztalt Deadwood-al. Ez A Westernsorozat, csupa nagybetűvel sokak számára. Nekem már az első résznél le kellett volna esnie, hogy ez nem nekem való, ennek ellenére végigszenvedtem az EGÉSZ rohadt sorozatot mind a 36 epizódjával, pedig a második évadtól kezdve már totálisan elvesztettem a fonalat a történetet illetően – ergo annyira nem figyeltem oda, hogy azt se tudtam, mi miért történik -, és többször bealudtam a részeken (ilyet egyébként csak egy másik esetben tettem, a John Adams alatt, hasonlóan az érdeklődés hiánya miatt). Szóval nekem erről a sorozatról iszonyú rossz élményeim vannak, az első szó, ami az eszembe jut róla, az a szenvedés, és tudom, ezt magamnak köszönhetem, de akkor is ez maradt meg…
Érthetően kicsit félve álltam neki a Hell on Wheels-nek, ugyanakkor vártam is, akartam is, hogy lássak egy JÓ western-t, egy olyan igazit, nagyon bíztam a sorozatban, az AMC-ben, a Jóistenben. Hát sajnos azt kell mondjam, hogy csalódás volt. Ami a legjobban idegesített talán (pedig én ilyen technikai hülyeségekre abszolút nem szoktam adni, és az az igazi igénytelen filmnéző vagyok, akinek a sorozatrész 350 mega, a film meg 700, de maximum 2 CD-nyi terjedelmű, annál tovább nem megyek), a hangmérnöki munka, ami azt jelenti, hogy folyamatosan valami alapzaj volt a jelenetekben, amit mintha letekertek volna a párbeszédeknél, majd ismét fel. Ez a hullámzás egyszerűen kikészített.
A másik, hogy megint túl drámaiaskodónak éreztem a jeleneteket (még ha ilyen szó nincs is igazából), valami nagyon komolyat akartak létrehozni, de ezzel picit önmaguk paródiái lettek, mert sem a párbeszédek, sem a karakterek nem tűntek elég életszerűnek, elég önállónak, és itt most nem azt mondom, hogy rosszak a színészek, vagy, hogy látszik rajtuk (mint a magyar filmekben), hogy épp színészkednek… Nem, a színészekkel nem volt baj, valahogy a jelenetek voltak suták, nem éltem át a bosszúszomjas dezertőr motivációit, vagy a földmérő kislány fájdalmát a férje elvesztéséért, vagy a gátlástalan vonatépítő-és-földvásárló-stikliző kövérkés gennygóc gonoszságát.
Mellesleg maga a sztori rohadt érdektelen volt két rész után is, az ilyet pedig már ismerem, még ha csak tíz rész is az első évad, akkor is hülyeség folytatni. Szóval itt abba is hagytam.
És ha már western téma, és hasonlóan friss az élmény, ezért beszámolok a Wild Boys próbálkozásomról is, ami csak a Pilot erejéig tartott… Ez a sorozat egy ausztrál darab, szintén western, egy robin hood-szerű csoportról szól, akik fosztogatnak az erdőben, de csak gazdagoktól, és gonosz emberektől, közben meg mindenféle bajba kerülnek. A Wild Boys-t nem azért hagytam abba, mert egy szemétre való szar, sőt tudnék róla pozitívumokat írni, mindenképpen jobban tetszett, mint a Hell on Wheels, és pont azért, mert ez kellően lazára veszi a figurát, nem próbálják ügyetlenül elkomolykodni, hanem inkább a vicces-kalandos akár még romantikusnak is mondható vonalat veszik fel. Ezért mindenképpen szimpatikusabb számomra ez a sorozat, egész egyszerűen azért nem kezdtem bele, mert most nem erre vágytam, ha westernről van szó, akkor nekem szükségem van a komolyságra és drámára, most ezt kerestem, és nincs annyi időm, amit egy Wild Boys-ra tudnék „fecsérelni”. Ez egy tipikus nyáron megnézős limonádé, vagy popcorn-sorozat, persze tudom, hogy ilyen kategóriák sincsenek, de mindenki érti, mire gondolok. Az egyetlen probléma, hogy annyi ilyen szar árasztja el a tévéket, hogy még válogatni is fárasztó közülük, de el tudom képzelni, hogy valakinek ez teljesen jól bejön, egyébként csak ajánlani tudom szórakozásra, mert azt hiszem második évad nem is lesz belőle, szóval az a tizenegynéhány rész még lehet, hogy megéri valakinek :) Nekem sajnos nem, de ez ne riasszon vissza titeket (már csak azért sem, mert vannak olyan lelkes emberek, akik ehhez még magyar feliratot is gyártanak, az ausztrál akcentus miatt pedig legalább egy részt mindenképpen érdemes megnézni, mert nagggyon vicces!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése