Az American Horror Story, mint az a meglehetősen fantáziódús címéből is kiderül, egy igazi stílusgyakorlat, nem kínál zsákbamacskát, egy kőkemény horrorról van szó. Én annyira ebben a témában nem vagyok járatos, ezért lehet, hogy nem a legteljesebb mértékben releváns a kritikám, de ezt most nézze el mindenki – én is láttam már horrort, és tudom, hogy milyen egy jó horror.
Az AHS lehetne az, valahogy mégsem éreztem benne a beszippantó erőt. Pedig elég sokáig kitartottam mellette.
Ryan Murphy személye egyébként viszonylag biztos garanciát jelent számomra, hogy minőségi sorozatot kapok, olyasmit, ami megfoghat. A Nip/Tuck az egyik nagy kedvencem, jobban mondva az első három évada, a Glee-nek pedig az összes általam látott sorozat közül az egyik legjobb pilotja van (az már más kérdés, hogy utána totálisan elbaszott 21 rész következik – már ami az első évadot illeti, de csak emiatt az első rész miatt végignéztem a teljes évadot, és még csak nem is szenvedtem rajta, sőt, alkalomadtán ha úgy adódna újra is bírnám nézni szerintem). Szóval szeretem az ürgét.
Mint mondtam, az AHS egy stílusgyakorlat, tulajdonképpen valahogy úgy építhették fel, hogy megvolt valami alapsztori, aztán összeszedtek ISZONYÚ SOK horror-klisét, de csak úgy teljesen random, aztán ezeket megpróbálták beépíteni a történetbe több-kevesebb sikerrel.
Azt hiszem egyébként, hogy ez a sorozat pont olyan embereknek szól, akik olllyan nagyon sok horrort nem láttak életükben, engem ennek ellenére sem tudott lekötni. Ugyanis aki ismerős a témával, annál felmerül a veszélye, hogy úgy nézi meg, hogy ezt már eljátszották ebben a filmben, ez pont ugyanígy volt abban a filmben… satöbbi. Nekem ilyen problémám nem volt. Sőt, kifejezetten tetszett, ahogy a klisékkel bántak, mind szereplők, mind szituációk tekintetében. Soha nem a klisékkel, a sémákkal, a sablonokkal van a baj, hanem az elhelyezésükkel, a szerepükkel, az adaptációjukkal. Itt szinte minden esetben VOLT szerepük, nem csak töltelékként, díszletként hatottak, és előrepörgették az eseményeket.
Konkrétan mikre gondolok? Terhes anyuka valami szörnyszülöttet rejteget a hasában; kísértetház, ami megöli az embereket; értelmi fogyatékos kislány; visszatérő kísértetek/halottak; fekete ruhás ismeretlen; irreálisan sokáig élő személyek; összeroncsolódott arcú/testű rémisztő külsejű alakok; ijesztő pince; depressziós kislány; hallucinációk; Halloween; pszichopata/szociopata srác; baljós múltú szereplők… És mondom, én csak az ötödik részig néztem. Plusz nagyon klisés a zene, a főcím, minden díszlet – de ez így van jól!
Hmmm. Mit is szokás még dicsérni ebben a sorozatban? A színészeket. Na ettől én nem voltam hasraesve, konkrétan szerintem a színészi munkát kb 90 százalékban segítik itt a már említett dramaturiai eszközök, mint a díszlet, a zene, a világítás. Ez egy beszaratós sorozat, nem kell itt olyan kurva nagy színészi teljesítményeket várni szerintem, kétségbeesetten néző apuka, halálra ijedt anyuka, gonosz arccal a semmibe révedő házvezetőnő… Biztos nagy nevek játszanak benne, de szerintem a legutolsó, amit dicsérni kéne itt, az a színészkedés.
Most ahogy így írok róla, pontosan én sem tudom, hogy mi nem tetszett a sorozatban. Azt hiszem, hogy kicsit öncélú volt az egész. Aki szeretné megismerni a horrort, mint műfajt, az ezt bekajálhatja, de nekem ennél kellett volna valami több is. Persze, izgulok rajta, meg nem merem egyedül a sötét lakásban megnézni, de ennél egy kicsit több kellene ahhoz, hogy igazán szeretni tudjam, hogy értékesnek tartsam azt az időt, amit ennek a nézésével töltök. Azt hiszem ez volt az, amiért végülis abbahagytam, mert különösebben nem érdekelnek az újabb és újabb horrorisztikus fordulatok, egyik karakter sorsa sem érdekel igazából, és maga a végkifejlet sem – dögöljön meg mindenki ott, ahol van, úgyis ez a sorsuk :) Tudjátok mi volt a jó horrorsorozat? A mesék a kriptából! Ugyanilyen stílusgyakorlat az is, csak sokkal több lehetőséggel, mivel, hogy antológia, ezért epizódonként más és más a környezet, a helyzet, a szereplők, minden. Horrorfilmek 25 percben. Az volt a jó. American Horror Story? Meghagyom a kezdőknek, valamivel bele kell rázódni a műfajba, de én ennél már előrébb tartok, azt gondolom magamról…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése