Wangan Midnight - 6 rész után

És hogy ne csak a briteknek adjuk meg ami jár nekik – most egy újabb olyan sorozat jön, ami a comeback felsorolásomból hiányzott, méghozzá egy jó kis anime.

Először is ott kezdődik a dolog, hogy JÓ animét már kb három éve nem láttam – kivéve persze amiket újranéztem, mert mostanában inkább csak erre tellett.

Az animékkel kapcsolatban nagyon hasonló a sztori, mint a britekkel, csak ez kicsit korábbra nyúlik vissza. Meg itt személyes érintettségem is van. Szóval az animékkel (japán rajzfilm, mielőtt valaki nagyon elveszettnek kezdené érezni magát) 2004-ben ismerkedtem meg egy osztálytársam nyomán. Egy filmmel kezdődött az egész, ami egy teljesen új világot nyitott meg számomra, és innentől úgy látszott, nincs is megállás. De aztán pont az animéktől vándoroltam át a sorozatokra, szóval szép lassan kihúnyt itt is a láng. Mondom, ugyanaz, először megfogott az újszerű hangvételük, a frissességük, nemkülönben a rajzolás is: tényleg egészen más felfogású mesélésről van itt szó, egészen más a dráma fogalma, mások a karakterek, sőt a karakterek kibontása, máshogy megy a történet elmélyítése, mások a fordulatok, más az ütemezés, más a ritmus. Leginkább ezeket tudnám mondani, anélkül, hogy bármi konkrétat is írnék. Aki nem ismeri, de nem ódzkodik ettől a fajta animációtól (nem, nem csak hentelés meg dugás van benne, és nem erőszakosabb semmivel egy átlagos Grimm-mesétől, legalábbis a nagy átlag, persze az is igaz, hogy itt is megtalálható MINDEN fajta stílus, mint a közönséges tévésorozatoknál).

Tehát először kezdtem egy sorozattal, aztán még eggyel, aztán hirtelen már hármat néztem párhuzamosan, és egy új vinyót kellett vennem, hogy átmásoljak újabb 100 giga anyagot magamhoz. Tényleg, nem vicc, egyre több és több lett, aztán egyszer csak jöttek a gyengébb darabok, már ez se tetszett, már az se, már mertem félbehgyni sorozatot, már csaupán az ismertetők olvasásától elment a kedvem bármit is megnézni, már csak hébe-hóba animéztem, aztán hirtelen nosztalgikussá vált egy-egy animáció megtekintése.

Én alapvetően a Cowboy Bebop-GITS tengelyen mozgok, nekem ezek az etalon sorozataim, szóval keményen sci-fi vonal, szerettem még az NGE-t, meg a Wolf’s Rain-t, meg a Samurai Champloo-t, meg mondjuk a Black Lagoon-t, ja és nagy Lupin the 3rd rajongó is vagyok. Viszont van jópár, amit ma már le is tagadnék, hogy láttam, pl. a Trigun (falra másztam tőle, pedig mindenki kedvence), Onegai Techer, Sakura Diaries, Full Moon wo sagashite, Gantz.

Nade most valamiért ismét kedvem volt valami újra, valamire, amit már rég kinéztem magamnak (túlságosan is rég) és valahogy újra a látóterembe került, vagy csak egyszerűen bevillant, hogy anno még ezt is meg akartam nézni, csak akkor még nem tudtam honnan letölteni, nosza rajta, keressünk rá :)

Wangan Midnight

Aki nem látott még autóversenyes animét, de szerette a Need for Speed-et, meg az ilyen autóversenyes hülyeségeket, az nézze meg az első részt. Szemem-szám elállt, tényleg kibaszott jó grafikát vittek fel az autós jelenetekre, konkrétan olyan, mintha valami fasza PC játékos intrót néznél, csak kb tíz percen keresztül. És tényleg itt nem kell semmi sztori, semmi szöveg, csak a képek, és tök jó.

Aztán elkezdtek egy sztorit, amit legjobban a halálgagyi jelzővel illethetnék. Ha nem láttam volna már előtte ezer animét, és ezzel kezdeném, akkor lehet, hogy tetszene, mert megvan benne minden, ami egy átlagos animében benne szokott lenni, de valahogy rém gyenge az egész, olyannyira, hogy néztem, néztem (mert az autós részek még mindig kurva jók, főleg ha versenyeznek, márpedig ez a sorozat lényege), aztán egyszer csak abbahagytam, mert már nem nyújtott semmit. Illetve amit nyújtani akart, arra meg baromira nem voltam kíváncsi már. Esetleg 15-18 évesen még érdekelne, de az már bizony régen volt…

Ha valaki látta esetleg az Initial D-t, akkor összevetheti: gyakorlatilag tökugyanaz szinte minden, még a főszereplő karaktere is egy az egyben, apróságok térnek csak el, mint a kocsi háttere, meg a versenyzés motivációja, meg a helyszín (nem hegyi driftelés megy, hanem városi körgyűrűn aszfaltbegyárkodás).

Szóval adott egy srác, aki összegyűjti a kis pénzét, a sulit teljesen elhanyagolja, és vesz magának egy olyan kocsit, amin valami kibaszott átok ül (ezért olyan olcsó), mert már nem tudom hányan meghaltak benne. Aztán van a csaj, akinek a tesója volt az autó korábbi tulajdonosa (aki ugye megmurdált), hogy aggódjon főhősünkért (természetesen neki valami übertuningolt verdája van), meg van a fekete autó, a nemezis, aki minden este ott repeszt a szokásos útvonalán, és rohadtul nem hagyja, hogy megelőzzék, hanem minden mögötte jövő autóval versenyezni akar. Na kb ennyi a sztori, még volt egy másik csaj is szintén kurvagyors autóval, és addig jutottam, hogy a srác már kétszer totálkárosra törte a verdát, mert még nem jött rá teljesen, hogy mitől olyan kurva gyors, meg, hogy hogy is kell egyáltalán vezetni, hogy jó legyen, meg, hogy ő legyen a legfaszább csávó Tokióban, de ennél a pontnál tényleg nem sikerült továbbjutnom, mert ez így nekem kevés.

Már fárasztanak ezek a történetek, kiégtem, nem kell az anime. Lupin III-ből is ott pihen még van negyven „új” rész a gépen, de már abba se néztem bele hónapok óta. Pedig az vicces.

De a Wangan Midnigth-ban az a legrosszabb, hogy rohadtul komolyan vesz magát, Minden szereplő depis (alap), mindenki hordoz valamilyen régi sebet, valami frusztrációt, valami bánatot, ami persze maj úgy a huszonnegyedik rész felé fog tetőzni, aztán a végén majd jön valami olyan verseny, ami bár teljesen kilátástalan volt, de mégis megnyeri a főhős.

Az animékkel az a baj, hogy első látásra azt hinnéd, hogy sokkal komplexebbek, sokkal összetettebbek, sokkal intelligensebbek, mint az amcsi sorozatok, és ez részben így is van, de sokkal sablonosabbak is. Ez pedig szinte elképzelhetetlen, mivel a megszokott sorozataink általában kibaszottul sematikusak. Namost az animénék elég megnézni a kategórát, a fő karaktereket, tehát kb egy részt, és már szinte pontosan tudod, miről fog szólni, milyen hangulata lesz. Fog változni közben, de ez is előre megjósolható: könnyed, vicces karakterek lesznek aztán a legbefordulósabbak a legkomolyabbnak szánt nagymonológgal, de erre is van utalás gyakorlatilag már a legelső jelenetben. Aki ismeri, az tudja, és sajnos ezért aztán én most tuti, hogy nem fogok egy ideig animét nézni, mert rájöttem, hogy ezeket én már ismerem, továbbléphetünk. Tényleg. 10 év múlva talán lesz új, más hangvétellel, más szerkezettel, de a mostani kínálattal azt hiszem, nagyon is telítődtem.

A Wangan Midnight pedig ROSSZ, nem megnézni, akkor már inkább Initial D ezerszer rosszabb grafikával, meg iszonyú béna történettel, de az legalább egy ALAP sorozat, és nem tudod benne nem szeretni a béna pattanásos szereplőket… Tényleg :)