Volt már, hogy ausztrál sorozatról írtam a blogban, ugyanis a western téma kapcsán bepróbáltam a Wild Boys-t annó. Mondhatnám már felül is vannak reprezentálva az ausztrál sorozatok, de azért mégsem, ugyanis ebben a bejegyzésben (természetesen) a Wilfred US-ről lesz szó, csak már lusta voltam kiírni, meg gondoltam, úgyis egyértelmű a dolog. Amiben viszont ez a sorozat megegyezik ausztrál eredetijével (és itt fel is ötlik bennem, hogy akkor mégis mi a nagy büdös lófasz értelme volt újra leforgatni az egészet? - de tudom, a válasz: pénz), az a főszereplő, azaz Wilfred személye. Bevallom őszintén, emiatt az ausztrál akcentus miatt néztem végig az első évadot, ez szórakoztatott legjobban, mindamellett azért nagy dilemmában voltam mindvégig, hogy most vajon ez jó irányba fordul-e, vagy sem, de aztán már annyi esélyt adtam neki, és annyi csalódást okozott, hogy végül elkaszáltam - a fene fog ezzel szenvedni, már így is túl sokat engedtem.
A Wilfred-nek megvan a maga törzsközönsége, akik egyrészt szeretik a hányós-fingós poénokat, másrészt meg odavannak a fekete humorért. Én pontosan ilyen vagyok. A rajongók még azt szokták felhozni, hogy milyen egyedi gondolatok, nézőpontok jelennek meg a sorozatban. És mennyire keresek én egy ilyen sorozatot!
Ennek ellenére nem tetszett.
A Wilfred - ha valaki nem tudná - egy lecsúszott ügyvédről szól, aki éppen öngyilkos akar lenni, mert semmi nem sikerül az életében, szépen beveszi az altatókat, megírja - vagy négyféleképpen - a búcsúlevelét, aztán szépen lefekszik. A faszt, a Wilfred arról szól, hogy egy csávó egyszer csak arra jön rá, hogy érti, mit mond a szomszéd kutyája, sőt, mindezt úgy látja, mintha az a bizonyos kutya emberként jelenne meg (egy egyébként nevetséges kezeslábas szürke bundás jelmezben). Mindezt azután, hogy egy sikertelen öngyilkossági kísérletet hajt végre.
Abszurd? Az.
Bejövős? Hát, kurvára nem.
A kutya egyébként egy filozófus is egyben, aki az élet nagy kérdéseit szeretné megválaszolni főhősünknek, megmutatni, mit jelent a bizalom, az elfogadás, a félelem, a harag, ésatöbbi (egy-egy érzelem köré van felépítve minden epizód) az ő sajátos látásmódján keresztül, és sajátos módszereivel. Ez leginkább azt jelenti, hogy minden egyes alkalommal valami kínos és/vagy minősíthetetlenül szar helyzetbe hozza a kis hobbitot (Elijah Wood a főszereplő), amiből csak mérhetetlen megaláztatások árán tud kijönni, a végén viszont mégis mindig megbocsát a kutyának, mert az úgy forgatja a dolgokat, hogy arra kell rájönnie, igazából neki tett szívességet. Tehát folyamatosan manipulálja EGY KUTYA (ezt nem győzőm hangsúlyozni), amit nem csak, hogy tűr, de még élvez is, és egyre több és több időt töltenek együtt. Ha a legkisebb jelét adná ugyanis, hogy elege van, vagy szabadulni szeretne, valahogy mindig még sokkal rosszabbra fordulnak a dolgok.
Az első évad tele van olyan poénokkal, amik arra vannak kihegyezve, hogy "ő egy beszélő kutya", azt hiszem ezt nem kell ragozni, viszonylag igénytelen humor, de még mindig ezeken nevettem nagyobbakat. A másik rész az igazi plüssmackóval-baszós, füvezős-bakancsba-szarós poénok, amik már annyira durvák akarnak lenni, hogy teljesen elvesztik "jelentőségüket", így aztán súlytalanná, és egyúttal komolytalanná is válnak - ez most egy furcsa paradoxon, de tényleg így látom. A harmadik nagy szegmens a komoly filozófiai tartalom boncolgatása, ami eleinte tetszett, de aztán rájöttem, hogy kamu az egész, és maguk a szereplők cáfolnak rá sorozatosan egyik-másik korábbi állításukra, amivel azt is közvetíthetné a sorozat, hogy "minden relatív", de kétlem, hogy ez lett volna a készítők szándéka, és ezzel együtt ez a szegmens is teljesen komolyan nem vehetősé vált számomra. A negyedik részt pedig a teljesen felesleges romantikus szál foglalja el, hiszen Wilfred a szomszéd jócsaj kutyája, akinek van egy atombunkó barátja is, de jó lenne, ha szétmennének, a srác meg összejönne a csajjal. Totál fölösleges, és láthatóan ezzel nem is nagyon tudnak mit kezdeni, lehet, hogy a későbbiekben ez változni fog, de én azt már sose tudom meg.
Tényleg annyira komolytalanná vált számomra ez a sorozat, hogy teljesen elveszítettem az érdeklődésem iránta, egyszerűen már leszarom, hogy folytatódik, nem érdekel, nem akarom ezzel tölteni az időmet, és egyáltalán, ki volt az a fasz, aki kitalálta, hogy KUTYAJELMEZBE bújtat egy embert, és ebből sorozatot csinál????
Ez a sorozat megkapta a 3. évados berendelését is. A világ egy olyan irányba halad véleményem szerint, ahonnan már nincs visszaút...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése