Erről a sorozatról tényleg csak gyorsan, és keveset tudok írni, mert annyira szar volt, hogy nézés után automatikusan töröltem is a memóriámból, már amennyire tudtam :) Szóval ami töredék még megmaradt, azokat most kiírom, aztán remélem tényleg elfelejthetem, hogy valaha ilyet néztem!
Ha nem hallottál még a sorozatról, még nem biztos, hogy azért van, mert egy műveletlen nulla vagy. Először is egy brticomról van szó, tehát annyira nem a most-popular kategória, másodsorban - és ez szorosan kapcsolódik az előzőhöz - elég limitált az epizódok száma, a szokásos hat rész/évad, plusz esetleg egy Christmas special, szóval túl sokáig nincs is a figyelem középpontjában. Ebből viszont az is következik, hogy az ember már akkor is rászánja az időt, ha csak egy KICSIT jó, hiszen hat rész, vagy 12 rész, ráadásul félórás epizódok, 'oszt jónapot, ennyi igazán belefér, nem lehet vele sokat veszíteni.
Én is valahogy így szoktam hozzáállni ezekhez a sorozatokhoz, "na, az első rész nem volt annyira jó, de talán majd a második..." viszont a Spy esetében nem jutottam tovább, megfeneklett a dolog, annyira idegesített az egész, hogy van egy jó felütés, és sikerül úgy lecsapni a magas labdát, hogy kirepül a pályáról, és meg se találjuk utána (és akkor ezt a képet most nem folytatom tovább, mert kezdek magam is belezavarodni).
Miről is van szó? Adott egy lúzer srác, aki épp válófélben van a feleségével, a gyereke egy okoskodó kis pöcs, ő meg elhatározza, hogy mivel a munkáját is utálja, ezért vált (vagy ki is rúgták? erre most nem emlékszem kristálytisztán), jelentkezik a brit titkosszolgálathoz valami adminisztrációs melóra, aztán felveszik titkosügynöknek. Kb így tudnám összefoglalni röviden, állítólag a továbbiakban inkább a családi comedy-re helyezik a hangsúlyt, ami lehet, hogy valakinek meghozza a kedvét, de nekem inkább még sokkal jobban elvette, hogy csak egy másodpercet is áldozzak még rá. Nem érdemes. Családi sitcom ilyen címmel, hogy Spy, és ilyen indítással? És ilyen végtelenül irritáló gyerekszínésszel, akitől ordítva kifutnál a világból, pedig a csekély számú poénok nagy részét is rá írták, amin mondjuk nevetni nem tudsz, de azért egy kicsit talán elmosolyodsz? Na neeeeeem!
Egyébként álljunk csak meg? Azt hiszem én fapofával ültem végig ezt az egész 27 percet, és nem azért, mert már éjfél volt, és rohadt fáradt voltam, hanem... mert nem volt benne egy épkézláb poén sem? Igen, azt hiszem azért.
Egyébként most erről más szitkom-próbálkozásaim is beugrottak a következő posztokban lehet, hogy kitérek azokra is... Lehangoló egyébként a helyzet, egy jó ideje már nincs az a sitcom, amit nézni bírnék, pedig én tényleg szeretném, most tervbe van véve a House of Lies, de annyira nagyon félek, hogy ismét csalódás ér...
Visszatérve a Spy-ra. Van, aki alapból nem szereti az angol humort. Én ezt megértem, ehhez kell egyfajta befogadókészség, egy ingerküszöb, amit ha valaki nem tolerál, akkor bizony lőttek az egésznek, és ez nem feltétlenül egy sorozat hibája. Én szeretem a keményvonalas angol cuccokat is, a Monty Python-t, meg ezeket, Waczak Szálló, Csengetett, Mylord?, Mr Bean, jöhet minden. De ez, amit itt láttunk a Spy-ban, a legócskább angolhumor-klisék legbénább újrahasználata volt, olyan poénokkal, aminek legtöbbje már jóval a csattanó előtt "elsült", és a néző csak fájdalmasan konstatálja, hogy "na igen, ez (is) várható volt". És ez még a jobbik eset. Amikor főhősünk a tesztet írta, és már hatodszorra estek le a bábuk az asztaláról, és már hatvanhatodszor játszotta el ugyanazt a poént, csak a hajamat téptem, hogy "történjen már valami, ELÉG, nem vicces, vegyétek már észre magatokat!!!". De tényleg, ezt nem tudom elképzelni, hogy a készítők, vagy BÁRKI szerint vicces lenne. Ilyenfajta túlzásokba a Robot Chicken is szokott esni mostanában, amikor repetitíve lejátsszák ugyanazt nagyon sokszor, de ott legalább az első poén ül - itt viszont az elejétől kezdve NEM VICCES az egész...
És ez olyan szomorú, ilyenkor mindig arra gondolok, hogy "már az angolok se?" Hát már bennük sem lehet megbízni? Akkor mi jöhet még???
A Spy egy fájdalmasan ostoba sorozat idegesítő szereplőgárdával, végtelenül bárgyú történettel és ellaposodott, szakállas, vontatott poénokkal. Nem az a kínos fajta, legalábbis nem szándékoltan, de kínosan érzed magad, amikor tudod, hogy itt volt a poén, amin nevetni kellett volna, de inkább lefelé görbül a szád. A Spy az a sorozat, amit ha megnézel, le akarod tagadni a barátaid előtt, hogy láttad, az, amit ha meglát a gépen a barátnőd, csak kínosan fészkelődve motyogod magad elé, hogy valaki ajánlotta, de még nem néztél bele, az, amit megnézés után szeretnél egy radírral kitörölni az agyadból, hogy soha, de soha ne emlékezz rá.
Én a megelőzés híve vagyok. Mindenki a saját hibájából tanul legkönnyebben, de az okosak másokéból is, és én már ezt a hibát elkövettem, mea culpa, ti viszont még nem vagytok elveszve, hallgassatok hát rám: messze kerüljétek el a Spy-t!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése