Arrow 1x01: a Pilot után

Elhatároztam, hogy újabb bejegyzésekkel bővítem ezt a már így is igen gazdag blogot. Sokat lehetne még írni, mert változatlanul sok szar megy a TV-ben, de már én is fáradt vagyok hozzá, hogy egyrészt megnézzem őket, másrészt, ha már átszenvedtem magam egy-egy epizódon, még írjak is róla. Hát a francnak sincs kedve ehhez. De mondom, most erőt vettem magamon, csak győzzétek olvasni. Hirtelen két sorozat is eszembe jutott, egyik sem friss élmény, még valamikor egy-két hónapja láttam őket, és némiképp a hiányos emlékképeimből kell összeraknom őket, de talán menni fog.
Kezdjünk is neki.
Az úgy volt, hogy egy unalmas szombat estén összeszedtem azokat az új sorozatokat, amik egy icipicit is felkeltették a kíváncsiságomat, és megnéztem az első részüket. Hát mit mondjak, eleve nem volt túl hosszú a lista, összesen két elemet tartalmazott, de, hogy kettőből kettő is ilyen ótvaros szar legyen, arra nem számítottam, lévén, hogy tényleg volt időm, meg kedvem is sorozatozni. Még most is ott tartok, hogy a Quantum Leap 3. évadot nézem, meg újranéztem a Firefly-t (na az egy zseniális sorozat, ha valaki jót akar magának, és még nem látta!), meg a Maffiózók harmadik újranézésén gondolkodom. Hát ennyire nincs felhozatal - vagy csak ennyire finnyás lettem az utóbbi időben...
Szóval kezdem az Arrow-val, ami már magyar címet is kapott, mert egy ilyen klassz országban élünk, ahol ilyen friss és klassz műsorokat vetítenek: A zöld íjász. Hát mit mondjak, a szar valahogy mindig sokkal, de sokkal gyorsabban átáramlik a tengerentúlról, ezt figyeltem meg. Jó, persze ez általánosítás, meg azért van, hogy a jót is átvesszük, de... Értitek.
Noshát, lehet sejteni a címből, illetve akinek van valami kis minimális képregényes háttértudása, annak egyből beugorhat, hogy ez bizony egy képregényadaptáció lesz, aminek lehet örülni, vagy fanyalogni rajta, mindenesetre ezek a sztorik szerintem sokkal inkább sorozatokra vannak "optimalizálva", mint mozifilmekre, hiszen maga a képregény is "sorozat", füzetekből áll, egy-egy történet valóban nem tartalmaz többet 40 percben lepörgetett eseményeknél. Amit mondani akarok ezzel, hogy a képregénysorozat egy jó dolog, az ember várja, jó dolgokat lehet kihozni belőle, más kérdés, hogy nehéz... Talán nem jó példa, mert az egy antológia is volt egyben, de például a Tales from the Crypt ezt remekül megoldotta, az a sorozat is képregényeken alapszik (sőt, ők annál is inkább jól csinálták, mert 28 percben lezavartak egy-egy történetet prológgal meg epilógussal együtt :) ), ugyanakkor a Walking Dead-nek ez már nem sikerült annyira, mert bármennyire ajnározzák a sorozatot, valljuk meg, pl az első évad dögunalom volt - a továbbiakról nem tudok nyilatkozni, mert nem néztem. És ott van a Smallville is, amivel még jobban közelítünk az Arrow-hoz, bár nem hiszem, hogy ez a jó példák felé billenti el a mérleget.
Igen, az Arrow is CW-s sorozat, ez a csatorna olyanokat gyárt, mint a The Vampire Diaries, a Supernatural, vagy (legújabban) a The Carrie Diaries, de említhetném még a 90210-et, a Gossip Girl-t, vagy a Beauty and the Beast-et is. Ezek az igazi kis tinipicsáknak való sorozatok, azok, amikből minden gimis/egyetemista koleszban találsz mintát a csajok laptopján. Azok, amitől a férfiember a falnak megy, és kihull az összes haja, ha megnéz egy részt (persze tudom, nem mind ennyire durva, van Supernatural-fan fiú ismerősöm, sőt Arrow-fan is). Talán a nemeknél még sokkal jobban behatárolható a megcélzott életkor, a 16-24 éves fiatalok, akik előtt még ott az élet, a karrier, meg a nagy szerelem, meg a sok maszlag, szóval akik még szeretnek álmodozni, meg ábrándozni, hogy egyszer szépek és gazdagok lesznek... Nem, nem lesztek azok, ha ilyen sorozatokat néztek, hanem csak idióta picsák maradtok örök életetekre!!!
Az Arrow-t sokan hasonlították a Batman-hez a pilot alapján, megtehetném ezt én is, de nem akarom sárba tiporni ezzel a méltatlan összevetéssel egyik kedvenc szuperhősömet. Batmannek is voltak gyengébb "napjai", ezt elismerem, de azért Arrow még Robin fegyverhordozójának is kevés lenne szerintem Gotham-ben. Most, hogy így elmerültem a témában, legjobban a Cape-hez tudnám hasonlítani ezt az első részt, az közelítette meg legjobban gagyiságban az Arrow-t, érdemes elolvasni - ha valakit érdekel - a kapcsolódó bejegyzésem, most nem linkelem be, mert lusta vagyok, de ha valakit tényleg érdekel, megtalálja, nincs olyan sok poszt az egész blogban :)
A történetről annyit, hogy alapvetően szerintem egy rész - egy gonosz felállásban képzelték el a dolgot, hogy azért túl sokat ne kelljen rajta gondolkodni, viszont mindezt megspékelték egy flashback-es extrával is, mely "szálon" pedig egy sokkal összetettebb, átívelő kérdést kívánnak megválaszolni. Főhősünk ugyanis, a multimilliárdos apuka jóképű és kisportolt playboy fiacskája egy hajóúton elveszti szeretett édesapját, és egy lakatlan(?) szigeten tölt öt évet, mely során kitanulja a arrow-kodás csínyját-bínyját egy ott élő, és nyilván már kurvára unatkozó karate/kung-fu/thai-chi/íjászmestertől, majd mikor már mindenki lemondott róla, felveszi egy hajó, és visszatér szeretett családjához, ahol nappal folytatja megszokott nagggggyonmenő faszagyerek életmódját, éjszaka viszont egy kis lista alapján - amit az apjától kapott - elkezdi irtani a gonoszokat a városban.  Hát nagy vonalakban ennyi a szinopszis, van benne jócsaj - kettő is -, apuka helyére törő szerető, haverok-buli-fanta, ahogy az kell, jó sok izmos felsőtest/kivillanó női testrészek (persze csak network kereteken belül, mit gondoltok!), és menő kocsik. Ki mit szeret. Én az a baj, hogy ezt a fajta vakítást nem nagyon, mert bár érezni lehetett, hogy az első részben aztán jól meg akarják mutatni, és pörgetik a dolgokat és egy rohadt nagy cliffhangerrel zárják le a részt, mégis nekem kibaszott unalmas, és erőltetett volt az egész, valahogy nem tudtam átérezni, hogy most mi miért történik, hogy mi a fasznak kell egy baszom íjjal irtani a gonoszt csuklyával a fejen, mikor sokkal különb módon is lehetne, még akkor is, ha valaki öt évig egymagában recskázik, és még azt se tudja, mi az a Twilight. Szóval valahogy ez nekem most nem működött, Bruce Wayne-ről valahogy elhittem, hogy gyűlöli azt, ahogy Gothamban mennek a dolgok, de valahogy erről a kis zselézett hajú csíráról nem sikerült.
Szóval azt tudom mondani, bár nagy a hype a sorozat körül, azért kurvára gondold meg, hogy bedőlsz-e még akár csak egy részre is, mert lehet, hogy úgy fogsz felállni, hogy vakarod a fejed, hogy ez meg mi a nagy büdös lófasz volt... (főleg, ha nem egy 21 éves bölcsész picsa vagy, akinek épp rohadtul nincs kedve a vizsgaidőszakra tanulni, ezért letölt valami jó kis sorozatot magának, amit a barátnői is néznek, és mindig olyan érdekeseket mesélnek róla).
Persze bevallom, nekem ezek a high concept faszságok sose jöttek be, se a Lost, se más (és ne tévesszen meg senkit, hogy először azt írtam egy rész - egy gonosz, mert eMELLETT high concept IS a sorozat), így lehet, hogy bennem van a hiba, de azért az Arrow szerintem még ezek között is a gyengébbek közé tartozik. Sajnos. Én tényleg bíztam benne, hogy ebből valami lehet is akár, de sajnos nem az lett, ami megütötte volna a szintet...
Folytatom a Quantum Leap-et.

Ja: legutóbb óta kicsit megváltozott a blogger felület, és most nem szórakozok azzal, hogy változtatgassam a betűtípusokat, ezentúl így fognak kinézni a posztok, ez van, ezt kell szeretni :)